A szekunder adatelemzés során külön kitértünk annak vizsgálatára, hogy a társasházi lakóközösségek tekinthetők-e jól működő városi mikroközösségeknek. Noha számos ezzel ellentétes hatás sorolható, e közösségek gazdasági- és érdekközösségnek tekinthetők, és néhány esetben jó mintaként szolgálhatnak a városi mikroszintű közösségek számára.
Magyarországon azok a személyek, akik egy meghatározott lakóépületben külön-külön lakással, vagy nem lakás céljára szolgáló helyiséggel rendelkeznek, a gyakorlatban társasházi lakóközösséget alkotnak. Az ilyen közösségek tagjainak jogait és kötelezettségeit a 2003. évi CXXXIII. törvény szabályozza, a társasház tehát jogi forma: saját döntéshozási fórummal (közgyűlés), szervezeti és működési szabályzattal, házirenddel rendelkezik. A társasházak közösségének lehetőségei természetesen korlátozottak, ám saját bevétellel és kiadásokkal rendelkezik (amely a lakók hozzájárulásaiból, de közös gazdasági tevekénységből is származhat), így a társasház gazdasági közösség is. A kötelező közgyűlés ráadásul olyan szervezeti fórum, amely a társadalmi-kulturális problémák, az egymás mellett élés problémáinak megvitatására is alkalmas és hivatott. Mindemellett a társasház és a közös épületrészek megfelelő működtetésé, karbantartása, illetve a társadalmi kapcsolatok ápolása a közösség minden tagja számára gazdasági érdek is, hiszen egy jól működő és jó állapotú társasház emeli a saját tulajdon értékét is.