1. Ha egyedül is kezdjük, akkor sem vagyunk egyedül, mert biztos van más is, aki hasonló ügyön dolgozik, csak még nem találtunk egymásra.
2. Számba kell venni kire és mire lesz szükség a munkánkhoz: társakra, tényekre, tettekre.
3. Kik azok akiket közvetlenül érint, akiknek hatással lehet az életére, kik lehetnek ez ügyben harcosak, szolidárisak, kinek a dolga, ki ért hozzá, ki a felügyelője stb.?
4. Olyan szervezetek felkutatása, akik nyomon követik a környék, településrész életét. Ők alkotják az aktív helyi társadalmat, általában aktívan részt vesznek a helyi ügyekben. Érdemes őket fellelni és megnézni, hogy ez ügyben lehet-e velük együttműködni.
5. Ha nem találunk együttműködő szervezetet akkor a toborzás minden része ránk marad. Elsőként társakat kell keressünk magunk mellé, akár olyanokat is, akik nem feltétlen az ügy mellett kötelezték el magukat, hanem esetleg bennünk hisznek, nekünk segítenek szívesen. Toborozni lehet a helyi és a közösségi média segítségével: helyi lapok, helyi TV, civil házak/irodák és partnereik, egyházak, célzott szórólap, plakát (lépcsőházba, rendelőbe, óvodába, iskolába, munkahelyre, buszmegállóba, közértbe, kávézóba), levél stb.
6. Az első 4 lépésben még lehetünk egyedül, de ha közösségi akciót tervezünk innen, már csak közösen megy tovább.